2018-ban nagyszabású, nívós ünnepséggel emlékeztünk meg olvasókörünk fennállásának 150. évfordulójáról. Hogy mi történt ez alatt a 153 év alatt? Megpróbáljuk lényegre törően elmesélni 3 fejezetben.

1. A megalakulástól az államosításig [1868. 05. 03-tól 1949-ig]
2. Az államosítást követő évek [1949-től 1991-ig]
3. Az újjáalakulástól napjainkig [1991. szeptember 23¬-tól …….]

1. A megalakulástól az államosításig

A Mohácsi Polgárok Olvasókörének létrejöttét egy helyi tanulmánykötet 1868. május 3-ára datálja. Ezt a kutatások által megnevezett időpontot tartjuk civil szervezetünk születési dátumának, bár olvasókörünk első ránk maradt írásos emléke egy 1894. november 4-én kelt köri alapszabály, melyben az egyleti élet alapvető feltételeit határozták meg.
Az első, 1894-es alapszabály összesen 21 §-ában fogalmazza meg az olvasókör lényegét.

I. A kör szervezete és czélja

2.§
„A kör czélja minden más országtól törvényesen független „Magyarország” alkotmányának, társalgás közben a tagok közt megismertetése, hazafias törekvés arra, hogy minden honpolgár jogait és kötelességeit megismerje, s míg az előbbieket gyakorolni, az utóbbiakat betölteni törekedjék; politikai s hazánkat érdeklő, valamint községünket közgazdasági ügyeire vonatkozó kérdésekben egymást felvilágosítani, a szellemi művelődést fejleszteni s a társadalmi életet kedélyessé tenni.”
Az 1894-es évben 63 fő alkotta az olvasókör tagságát, akik nagyrészt a földműves osztályhoz tartoztak. Vallásukat tekintve túlnyomórészt római katolikus vallású emberek voltak.
A tagság felvilágosítása, a kulturális élet és a szórakozás egyaránt központi helyet foglalt el a szervezet életében. A beszélgetés, olvasás, művelődés mellett többféle társasjátékot játszhattak a tagok: kártyázhattak, biliárdozhattak, tekézhettek. 1928 novemberében bevezették a rádiót.
A közművelődést a városi vezetők, a belvárosi plébánia tisztelendői, kántorok, tanítók segítették. Az ő közreműködésükkel jöhettek létre a színpadi szereplések, ünnepségek, a fiatalokat összefogó rendezvények.
Az egyesület tagjai részt vettek a város nemzeti megemlékezésein és a katolikus egyház vallási ünnepeinek szervezéseiben is.
A szellemi művelődést egyleti könyvtár létrehozásával segítették elő. A lassanként létrehozott könyvtár kielégítette a tagok igényeit, minden valószínűség szerint választékos és megfelelő könyvállománnyal rendelkezett az egyesület. Hetilapok, havonta megjelenő szaklapok váltak elérhetővé a tagok számára, amelyek megrendelésekor figyelembe vették a tagság összetételét. Sajnos a háborúk és a székház 1949-es kisajátítása miatt ebből az állományból semmi sem maradt meg az újjáalakult egyesület számára, csupán régi jegyzőkönyvekből jutottunk információkhoz. Ezek a jegyzőkönyvek sokszor hiányosak, kézzel írott voltuk miatt nehezen olvashatók. Fennmaradtak még tagdíjbefizető szelvények, taggyűlési meghívók és farsangi előadásokra szóló nyomtatványok.
Az első korszakban virágzott az egyleti élet, még a két világháború alatt is összejöttek az itthon maradt emberek híreket cserélni.

1925. szeptember 13-án új zászlót avattak, amely a mai napig olvasókörünk zászlaja.

Az olvasókör 1925-ben felszentelt zászlaját Bencsik Pál rejtette el, és családjuk őrizte titokban hosszú éveken keresztül. 1997-ben az egyesület hivatalos átadási ünnepségén Bencsik Pál veje: Darabos József és lánya: Darabos Józsefné, szül. Bencsik Mária adták vissza a körnek.

Az 1930-as években „Gyöngyösbokréta” csoporttal Budapesten szerepeltek az egyesület táncosai.

Minden farsangkor színdarab előadásával és bállal örvendeztették meg a tagságot, amely egyben fontos bevételi forrássá is vált.

Az olvasókör 1936-ig magánházakban tartotta összejöveteleit, az egylet tagjai főleg vasárnap délutánonként találkoztak. Az I. világháború után újra megélénkülő olvasóköri élet nagyobb helyet igényelt, így 1936 márciusában megvásárolták azt a Gőzhajó utcai ingatlant, amely helyen található a mai székházunk. Az 1940-es években bővítették a kör épületét, 1943-ra előadóteremmel gyarapodtak, a ház külső homlokzata ekkor nyerte el mai formáját.
A tagok rengeteg társadalmi munkával járultak hozzá ehhez az építkezéshez.
1945 után a köri élet azonban nem sokáig létezett, ugyanis az államosítás során a Mohácsi Polgárok Olvasókörének épületét is – mint minden egyesületét – elvették, a kört pedig feloszlatták.

2. Az államosítás és az azt követő évek

1949-ben gyakorlatilag megszűnt az egylet élete, és közel 40 év szünet következett.
Mivel az egyesület működését betiltották, tevékenységét nem folytathatta tovább. Nem hivatalosan még egy-két színdarabot előadtak, majd visszavonultak. Az olvasókör saját tulajdonában lévő épületet és berendezését minden ellenszolgáltatás nélkül kisajátította az állam.
A szervezet helyiségeit a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, az MNDSZ vette birtokba. Az egyesület tagjainak hozzátartozói nem léptek be ebbe a szövetségbe. Azonban ekkora épületre nem volt szüksége az MNDSZ-nek, ezért a továbbiakban a városi Földműves Szövetkezet kapta meg.
1958-ban a mohácsi Újbarázda Tsz elnöke, Bali János, „menteni a menthetőt” alapon egy új kör létrehozásával próbálkozott. A volt köri tagok nagy része a tsz-be kényszerült. Az új név: Mohácsi Kossuth Olvasókör lett. A tagság nagyon vegyes, a régi elvek alapján nem működhetett, a kommunista eszmék alapján pedig nem tudott működni az új egyesület. Így meg is szűnt.
Az épület következő tulajdonosa Mohács város lett. Kezdetben napközi konyha, végül Öregek Napközi Otthonává vált az olvasókör székháza.

3. Az újraalakulástól napjainkig

A rendszerváltás után, idős emberek, akik még jól emlékeztek a régi egyleti életre, szervezkedni kezdtek, a kör újbóli létrejötte érdekében. Ennek köszönhetően 1991. szeptember 23-án a Mohácsi Polgárok Olvasóköre 26 alapító taggal újjáalakult. Ehhez, mint a régi időkben, az egyház nyújtott segítséget, hiszen a Belvárosi Plébánia hittantermében történt ez a nevezetes esemény, Csősz István plébános úr segítségével. Az olvasókör hivatalos bejegyzése is megtörtént, de a működéshez, kellett székház is. Ekkor kezdődött az épület visszaszerzésének kálváriája. A kezdeményezők: Kolep György és Árpádi András bácsi halálával megtorpant az egész folyamat.
1992-től Szűcs Péter elnök és két vezetőségi tag: Csóka Imre és id. Pécsi István lépett a visszaigénylés folyamatába. Azután Szűcs Péter elnök úr mellett Szűcsné Orbán Erika és Pécsiné Spitz Krisztina jártak el az ügy képviseletében. Kuti István polgármester úr támogatta a kérelmet, de nagy szükség volt a jobboldali képviselők segítségére is. 1997. június 30-án teljes lett a győzelem. Az egylet már nemcsak közösen használhatta az épület helységeit az idősek napközijével, hanem a Mohácsi Polgárok Olvasóköre végérvényesen visszakapta régi, valamikori székházát. Igaz, hogy nem ingyen, a gázfűtés bevezetését meg kellett téríteni, de a kör megoldotta ezt is.
Érdekessége a történetnek, hogy az épület államosítása is Péter Pál napján történt, és a visszaadás is Péter Pál napjára esett.
A székház 1997 óta folyamatosan épül és szépül. A 684 m2 területen fekvő, Mohács központi részén elhelyezkedő, olvasóköri tulajdonban lévő székház ma a belépő vendégeket tágas, rendezett, füvesített udvarral fogadja. A székházban egy nagyterem, egy étkező, kis konyha, folyosóról nyíló mellékhelyiségek, és két kisebb szobából álló, akár külön lakásként is használható lakrész található. Néhány éve itt népies berendezésű bemutató helyiségeket alakítottunk ki. A külön lakrész az udvarról is megközelíthető, melynek bejárata mellett helyezkedik el a pince, amit régen borospinceként használtak.
1998-ban a Mohácsi Pozitron Kkt. a nagyteremben színpadot épített, így az előadások, szereplések alkalmával minden fellépő jól látható, és egy esztétikus kép tárul a nézők elé.
Azután következett az épület teljes átalakítása Gadányi Mátyás elnök úr vezetésével: a nagyterem bővítése, a mellékhelyiségek átépítése, festés, járólapozás, villanyszerelés. Pályázat útján megtörtént a nyílászárók cseréje. Ezek után 2008 őszén felavatták az új nagytermet, ami így kb. 95 személy befogadására vált alkalmassá. 2009-ben az étkező és a konyha teljes felújítása következett. A székház belső berendezése évek óta fokozatosan szépül. A hátsó rész felújítása Pécsiné Spitz Krisztina elnöksége alatt történt 2012-ben.
2018-ra, az olvasókör 150 éves évfordulójára készült el Szűcs László szakmai vezetésével, Gadányi Mátyás felügyeletével, Szűcs József elnöksége alatt az olvasókör legújabb dicsősége: fedett, rusztikus stílusú szabadtéri kerthelyiségünk.

Nagy megtiszteltetés ért minket 2018. augusztus 20-án, eddigi közös munkánk eredményeképpen olvasókörünk átvehette a polgármesteri hivatal dísztermében Szekó József polgármester úrtól a Pro Urbe díjat. Köszönet érte mindenkinek!

A Mohácsi Polgárok Olvasókörében a tagok rengeteg társadalmi munkát végeznek, és az egyesületben mindenki tiszteletdíj nélkül dolgozik. Azt hiszem ez a mai anyagias világban említésre méltó tevékenység.
Az épület fenntartása a tagdíjakból, a személyi jövedelemadó 1%-ból, pályázatokból, az önkormányzat támogatásából és az elődökhöz hasonlóan a farsangi időszakban megrendezett nagyszabású Magyarbál bevételéből történik.

Dalárda

Olvasókörünk legaktívabb kis csoportja dalárdánk, amely 2003 szeptemberében alakult meg, Horváthy Lenke tanárnő vezetésével. Sok gyönyörű pillanatnak lehettek részesei tagjai. A legnagyobb elismerés a IX. Vass Lajos Népzenei Verseny Vass Lajos nagydíja 2012-ben.

2013-ban Szűcsné Bozóki Katalin vette át a dalárda vezetését, aki kiváló citerásként és művészeti vezetőként sok élménnyel gazdagította az énekeseket, és az őket hallgató közönséget. Megszámlálhatatlan olvasóköri és városi szereplés áll mögöttünk.
Felsorolás szinten csak néhány ezek közül: borverseny, március 15., Nepomuki Szent János városi ünnepség, aratónap, augusztus 20., idősek napja, városi karácsonyi hangversenyek, olvasóköri karácsony, magyarbálok.

Olvasóköri mozaik

Magyarbálok

Városi műsorok szervezőiként

2019 – Romhányi József szavalóverseny – Szűcs László szervezésében

A zsűri tagjai dr. Kovács Mirella, Köveskúti Péter, Szenn Istvánné.

2002-ben Gadányi Mátyás elnök úr felvette a kapcsolatot a hódmezővásárhelyi Belvárosi Olvasókörrel. Általuk ismertük meg az Olvasókörök Országos Szövetségét, amelybe való belépésünket Szűcs László indítványozta és hajtotta végre.

Az Olvasóköri Szövetség 30 éves találkozója – 2020 Mohács – Ünnepély a moziban

A legvégére hagytam az elmúlt évek legemlékezetesebb ünnepségét, ez pedig olvasókörünk 150 éves és dalárdánk 15 éves évfordulójának megrendezése.
A két napos program első nagy eseményeként a gyönyörűen kivitelezett szabadtéri helyiség átadása és megszentelése történt meg.

Az esti, városunk mozijában megtartott program volt a csúcspontja az ünnepségnek.
A „Múltunk, zenénk összeköt” című összeállítás a különböző korosztályok részvételével eljátszott, elénekelt, eltáncolt műsor igazi kuriózumnak számított.
Köszönet érte Szűcsné Bozóki Katalinnak, aki az egészet megálmodta, és hihetetlen szervezőkészséggel lebonyolította. A jelen lévők nevében biztosan állíthatom, hogy felemelő pillanatoknak lehettünk részesei. De meséljenek a képek!

Köri életünk ismertetését tovább bővíthetnénk Mikulás ünnepségünkkel, szüreti bálunkkal, műveltségi vetélkedőnkkel, felnőtt jelmezbálunkkal, köri disznóvágásunkkal. A néhány éve megrendezésre kerülő pálinkafőző versenyünk, már most kinőtte egyesületi kereteinket, országos, sőt nemzetközi megmérettetés immár.
Mohács soknemzetiségű város, mindig jellemző volt rá a nemzetiségekkel való békés egymás mellett élés. Ezt a szemléletet követjük mi is, így megalakulásunk óta jó kapcsolatot ápolunk a sokacokkal, szerbekkel és a sváb nemzetiséggel is.
Programjaink szervezése a mindenkori vezetőség feladata. Ismertetni szeretném az újjáalakulás óta eltelt idő vezetőségeinek névsorát – amely megtalálható a mellékletben-, hiszen az ő munkájuk nélkül nem jöhetett volna létre ilyen változatos és színvonalas olvasóköri élet. Természetesen tevékenységük kiteljesedédében óriási szerepet játszott olvasókörünk tagságának aktív hozzáállása és támogatása.
Bemutatkozásunk végére értünk. Az elmúlt években, bátran állíthatom, csodálatosan szép pillanatokat éltünk meg együtt olvasókörünk tagságával. Természetesen mindig akadtak nehézségek, amelyeket az évek során megtanultunk kezelni, és a problémák, amelyekre megoldandó feladatként tekintettünk. A jövőben az eddigiekhez hasonlóan, elődeink útját követve visszük tovább „örökségünket”.
Szeretnénk újra megélni Sajó Sándor Magyarnak lenni című versének kezdő sorait: