+36 30 397 0355, +36 30 939 9261, +36 30 955 7375 olvasokorok@gmail.com
Kiskanizsa

A Kiskanizsai Polgári Olvasókör 150 éve

Magyarországon civil mozgalmak már a 18. században is működtek, olvasókörök és társas egyletek alakultak, majd később gazdakörök jöttek létre, de ezek fejlődése 1945 után megtört, a szocializmus éveiben tiltották ezeket. A rendszerváltás után, amint lehetőség volt rá, újra létrejött, és mára megerősödött a civil társadalom. A Kiskanizsai Polgári Olvasókör is ezt az utat járta be.

Kiskanizsa Nagykanizsa része volt a 18. század nagy részében, fejlett árutermelő agrárgazdaságokkal, polgárosuló paraszti réteggel, egyre gyarapodó értelmiséggel és erős, tettre kész magyar, katolikus öntudattal bírt, ez utóbbi abban is megnyilvánult, hogy el kívánt szakadni Nagykanizsától, független településként kívánt élni a kiegyezés után. Az 1868-ban elindult önállósodás idején külön képviselő-testülete és tanácsa volt.
A Polgári Olvasókör ebben a miliőben, az önállóságot is szimbolizálva, 1870. március 13-án tartotta alakuló ülését.
A kezdeményezés a kiskanizsai iskolában tanító Hajgató Sándor érdeme, aki az alakuláskor jegyzője, majd, Dávidovics György után, 1871-73 között elnöke is volt a körnek.
Alapszabályuk rögzítette jelszavukat – amit ma is vallhatunk – „Becsületesség és haladás!” 1873-ban Nagykanizsára költözött, azonban távolról is erősen hatott az egyesületre. Nem véletlen hát, hogy az Olvasókör 1927-ben emelt, jelenleg is használt otthonának utcáját 1930-ban, az Olvasókör fennállásának 60. évfordulóján róla nevezték el.

  1. május 20-án vette bérbe az Olvasókör Varga Ferenc Flórián téri házának három utcai szobáját.

Később /nagyjából 10 évig/ székelt a Nagykorcsmában is. A kör abban az időben reggel 8-tól este 10-ig tartott nyitva. Alapszabályát az 1870. április 10-i ülésén fogata el az Olvasókör, melyet ugyanez év május 13-án hagyta jóvá a belügyminisztérium. Az első alapszabály ugyan eddig nem került elő, de egy vélhetően teljes változata megjelent a Somogy-Zalai Közlönyben (1870. 25. és 26. szám, június 18., és 25.). Ebben olvasható az Olvasókör alapításának célja:

„Zártkörű társas egyesülés, olvasás, közhasznú ismeretek gyűjtése, azoknak egymássali közlése és általában szellemi önművelődés. Kiskanizsa törekvő, értelmes polgáraiból erkölcsi erőt és hasznos polgárt nevelni; társalgás, eszmecsere által e város felvirágoztatása iránt érdeklődést kelteni és annak mint szellemi, mint anyagi fejlődésére jótékonyan hatni.”

A szabályok között, szerepel, hogy a kör „figyelemmel kíséri a testvérváros (t.i. Nagykanizsa) és vidékének mozgalmait és társas életét.

A tagok csak férfiak lehettek ekkor, de az Olvasókör avató ünnepségére, melyre 1870. május 13-án került sor, a tagok feleségei és vendégei is hivatalosak voltak. 

Az Olvasókör könyvtárat tartott fenn a kezdetektől, ahol néhány könyv és korabeli folyóirat kerülhetett a kör tagjai kezébe, politikai lapok, szórakoztató periodikák, gazdasági kiadványok.

  1. június 29-én nyilvánította nagyközségnek magát Kiskanizsa. Az önálló hivatali adminisztráció működtetése miatt azonban anyagi terheik jelentősen növekedtek, ezért a súlyos anyagi válságba jutott a település rövid időn belül. Ezért 1876 decemberében a kiskanizsaiak úgy döntöttek, hogy visszacsatlakoznak Nagykanizsához. 1880. december 30-án újra közös képviselőtestületi választást tartottak.

Az anyagi gondok az alighogy megalakult olvasókör életét is nehezítették, így 1883-ban jószerivel újraalakult, 1884-86 között pedig nem is működött.

Úgy tűnik, 1890-ben következett be döntő változás, ekkor a kör jegyzője, Herényi Pál tanító gondozta a könyvtárat és ő rendszeresen tartott és szervezett felolvasásokat.

1894-ben tovább gazdagodott a könyvállomány. Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza, Benedek Elek, Verne Gyula, Beniczkyné Bajza Lenke könyvekkel gazdagodott a könyvtár. A könyveket kölcsönözték is.

Az olvasókör ünnepi alkalmai (bálok, évfordulós rendezvények) és könyvtára egyszerre biztosította a szórakozás lehetőségét, a közéleti, politikai, gazdasági eszmecsere helyszínét és segítette az önművelődést, önképzést. A Polgári Olvasókör ekkor már tekintélyes, rangos egyesületnek számított. Nemcsak a környékbeli falvak tanítói, papjai, hanem ügyvédek és hivatalnokok is a kör tagjaivá lettek. Az első évben Bója Gergely királyi tanácsos s tanfelügyelő úr nyitotta meg a város ismert pedagógusainak sorát. 1892-ben a leendő kultuszminiszter, Wlassics Gyula, aki akkor még egyetemi tanár, és a később követnek megválasztott Hévizy János is a körbe lépett. Nyilvánvalóan korteshadjáratuk sikere érdekében is tették, ám az egyesület jelentőségét, szerepét növelték a közismert személyiségek.

1895-ben megünnepelték megalakulásuk 25 éves évfordulóját. Az elnök elemezte a megtett utat, a kör jelentőségét a város életében. Hajgató Sándor, az idős tanító, az alapító a kezdeti időkre emlékezett. Ekkor már 130 tagja volt az egyesületnek, s egyre jobban érezték az önálló székház hiányát.

1896-ban megemlékeztek az állam 1000 éves fennállásáról és a 48-as szabadságharc évfordulójáról is.

Ebben az évben Vécsey Zsigmond, Nagykanizsa város akkori polgármestere is a tagok sorába lépett.
1899-ben a település központi részén vásároltak egy házat, s azt lebontva, annak helyén azonnal hozzáfogtak az építkezéshez. Az építkezés vezetője Tóth Mihály helyi építőmester. Ekkor még az épület földszintes volt. 1900. márc. 11-én készen volt az új otthon, amely négy helyiségből állt. Az egyikben vegyesboltot nyitottak, amelynek hasznát a kör javára fordították.
Az avatási ünnepségen a „Kiskanizsai Polgári Zenekar” játszott elnökük idősebb Szteszlin Ferenc vezetésével. A zenekart Kovács Lajos vendéglős patronálta aki a Szent Flórián tér 17 alatt uradalmi kocsmát is működtetett. /Ő 1909-ben 59 évesen halt meg/.
1903 őszén nyugállományba vonult Herényi Pál tanító, aki oly lelkesen vezette és gondozta a kör könyvtárát. Búcsúbeszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a „szórakozás mellett az olvasástól is csiszolódjanak a kiskanizsai elmék.” Gondolkodni tanította az embereket, arra hogy eligazodjanak az élet küzdelmeiben, hogy műveltebbekké váljanak, legyen egészséges öntudatunk. Méltó folytatója volt Hajgató Sándor munkájának.
1905-től folytatódtak a Herényi Pál idejében rendszeressé vált előadások, felolvasások, könyvismertetések. A hallgatóságot elsősorban az útleírások, a történelmi témák, és a szabadságharcot felidéző események érdekelték leginkább. A felolvasások, ismertetések utáni
beszélgetések során a kérdésekre hozzáértő szakemberek válaszoltak.

Egy 1911-ben kiadott „Nagykanizsa Czím és névtára” című könyvben már az olvasóköri tagok létszáma 282 , elnöke: ifj. Heszem Ferenc.

1912-ben megkezdődtek a műkedvelő előadások az 1902-ben alakult Ifjúsági Körrel közösen. A Katalin bálon előadták az „Ő jön” című színdarabot.

Az Olvasókör ekkor minden nap nyitva volt.

A kiskanizsai árútermelő parasztok, (az általuk is használt elnevezéssel: a „sáskák”), a dualizmus korában és a 20. század első felében közösen, saját vagyonukból építettek templomot, bálokat és színi előadásokat, jótékonysági rendezvényeket, év-fordulós ünnepeket, emlékesteket közösségi rendezvényeket szerveztek, működtették az olvasókört.

Az I. világháború azonban jelentősen visszavezette az Olvasókör működését, ember- és anyagi forrás hiány. 1914-ben több olvasóköri tagnak is be kellett vonulnia katonának. Amikor katonaság érkezett a városba, az épületet át kellett engedni. Ekkor kibérelték Plánder József házát. 1915-ben Anek József díjmentesen felajánlotta saját otthonát a körnek, sőt kifizette a kör adósságát is. A tűzifa magas ára miatt a mindennapos nyitvatartást szüneteltették, a tagság csak vasárnap látogathatta a kör helyiségeit.

  1. július 20-án megemlékeztek Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójáról.

1925-ben az elhunyt Steszlin Ferenc helyett Plander Györgyöt választották meg elnöknek. A kulturális élet irányításában rajta kívül Papp Péter pénztárosnak, dr. Fülöp György titkárnak és Kovács Illés tanítónak volt jelentős szerepe. Imrei László lett a könyvtáros.

  1. augusztus 15-én híres zászlószentelési ünnepséget szerveztek, ahol felavatták a selyem anyagból készült és hímzett zászlót

A Polgári Olvasókör nevet 1926-tól egészítették ki a „Kiskanizsai” jelzővel, az ekkor készült és 1927-ben elfogadott új alapszabály azonban csak csekély mértékben változott. Az ekkor készült pecsétjükön koszorúban egy nyitott könyv volt „Kis-Kanizsai polgári olvasó-kör 1870” körirattal.  Ekkortól évente két színdarabot tanultak be. A legsikeresebbeket a nagykanizsai Városi Színházban (ma Medgyaszay ház) is bemutatták.

  1. november 11-én ünnepélyes keretek között avatta fel az Olvasókör gyönyörű, modern, emeletes székházát, amit a város segítségével és 23 tag vagyona terhére felvett kölcsönből /az Ő fényképüket ma is a falon látható tabló őrzi/ 80.000 pengő költséggel emelt. Ekkor Anek József elnök, dr. Fülöp György titkár, Pap Péter és Anek György vezetése alatt működött az Olvasókör. A kivitelező Kertész Béla mérnök vállalkozása volt tervezője Bayer Lajos, a Hajgató Sándor utcai szárny teljes egésze akkor készült el. A kiskanizsai születésű dr. Fülöp György ügyvéd nevéhez sok érdem fűződik. Neki köszönhető, hogy emeletes lett az épület, általa készülhetett el a kor színvonalának megfelelően a színházterem is. Elindította a kiskanizsai mozi létesítését, kezdeményezte a Hunyadi téri sportpálya létrehozását. Ma, az olvasóköri épületben működő művelődési ház színházterme viseli nevét. Az Olvasókör történetének első összefoglalója is tőle származik.

1929-ben Anek József lett az elnök, aki már korábban is sokat tett az Olvasókörért.

„A kör maga zártkörű volt, de olyan tevékenységet folytattak, amelynek az egész településrészre kisugárzása, hatása volt. Az évtizedek távlatából a jegyzőkönyvek is tanúsítják, hogy célkitűzéseinek minden pontját mennyire komolyan vették és igyekeztek a lehetőségeikhez mérten teljesíteni is. Az olvasottság és a műveltség segítségével érdekeiket is jobban tudták képviselni. Öntudatosabbá váltak, nőtt az önbecsülésük.” – fogalmazta meg az Olvasókörről és könyvtáráról szóló szép összefoglalójában Horváth Jánosné.

1930-ban ünnepelték a Kiskanizsai Polgári Kör fennállásának 60. évfordulóját. Az ünnepre a színjátszók a Szalmaözvegy című darabbal készültek.

Az 1929 – 1933 közötti válság éreztette hatását. Egyre többen tartoztak már a tagdíjjal. Végül 79 polgárt töröltek a tartozások miatt a tagok sorából. Bevezették a pénzért történő könyvkölcsönzést, amit hamarosan vissza is vontak, mert a könyvolvasás csökkenéséhez vezetett.

A 2. világháború során sok olvasóköri tag vesztette életét és a kör működése akadozott.

1945 után a lelkileg megtört és anyagilag megviselt emberek rendbe hozták a sérült épületet. Újra indult a régi élet, 1946-ban kifizették az összes tartozásukat. De hiába! 1948. december 27-ig működhetett a Kiskanizsai Polgári Olvasókör, székhaza a kommunista párt székháza lett.

A rendszerváltás után, 1990. december 4-én indult újra az olvasókör. Ugyan egy konkrét cél: a szennyvízhálózat-építés hozta össze az olvasóköri tagságot, de később a kulturális események váltak hangsúlyosabbá. Székhelye az általa létrehozott, de az újjáalakuláskor már művelődési házként működő ház lett (ekkor Vizeli Dezső volt az igazgató). Elnöknek ekkor dr. Kovács Géza körzeti orvost választották meg, elnökhelyettese Dr. Fekete Ágoston, alelnöke Rodek György lett.

1994-ben a zászlószentelési ünnepségen az 1925-ben már felszentelt zászló másolatát kapták ajándékba a Göcsej Megyei Múzeumtól és a Zala Megyei Közgyűléstől (az eredetit a múzeum őrzi, a megyében működő egyesületek zászlainak egyik legszebbjeként), ekkor kiállítással emlékeztek meg az Olvasókör történetéről. 1995 és 2005 között elsősorban a Nyugdíjasklub működése jelentette az olvasóköri tevékenységet, amit részben magyarázott az is, hogy az egyesületnek otthont adó épületben működik a Móricz Zsigmond Művelődési Ház, és a Halis István Városi Könyvtár fiókkönyvtára. Tehát két olyan tevékenység – színház és könyvtár –, melyet a 20. század elején az Olvasókör végzett, ma már intézményes formában van jelen Kiskanizsán. Így az Olvasókör tevékenységében ma a kiskanizsai hagyományok ápolása, a közösségi alkalmak szervezése és fenntartása, a társas szórakozási lehetőségek fenntartása a hangsúlyos. Ekkor Kanusz József volt a kör vezetője. 2006-ban Horváthné Polai Máriát választotta a tagság elnöknek, s munkája tévén vált az egyesület az Olvasókörök Országos Szövetségének tagjává. Az egyesület alapszabálya is változott ekkor, az olvasókör közhasznú civil szervezetté vált.

A célkitűzés, már a mai kornak megfelelően fogalmazott, de a régi értékeket is megőrizte:

– a kiskanizsaiak részvétele a városrész társadalmi, kulturális és sportéletében,

– a városrész hagyományainak építése, fejlesztése,

– új hagyományok kialakítása,

– az itt lakók érdekképviselete,

– a színvonalas szórakozásának biztosítása,

– amatőr művészeti csoportok és kezdeményezések támogatása,

– együttműködés más hasonló céllal működő egyesületekkel, elsősorban a dél-zalai, nyugat-somogyi és Lendva-vidéki térségben.

  1. március 2-től az egyesület elnöke Salamon Sándorné, aki jelenleg is betölti ezt a tisztet.

 Jelenleg Egészségbarát Klub, Könyvbarát klub (ezt egy nyugdíjas kiskanizsai könyvtáros, Mikó Istvánné hozta létre és vezeti) és Kártya klub (Fülöp János vezetésével) működik. A fő szervezőerő azonban az Árvácska Dalkör, mely 2006-ban alakult Baj Györgyné, Göttli Györgyné, Horváth Lászlóné, Horváthné Polai Mária,  Jakabfy Ferencné, Kálovics Istvánné, Lovász Lászlóné, Mozsolics Józsefné, Németh Lászlóné, Salamon Sándorné, Szokol Boldizsárné részvételével. Keppel Julia vezetésével.

A dalostalálkozókon 2008-tól vesz részt a dalkör, előbb Dolmányos Erzsébet, majd Hajgató Rita, Scheiber Krisztina vezetésével. Ma Németh Renáta vezeti a kórust.

2010-től kapcsolatot – barátságot – ápolunk a Lendvai „Hajnal Művelődési Egyesülettel” a Gyertyánosi magyar dalkörrel.

A sikeres dalköri megmérettetéseken túl 2010-ben Szokol Boldizsárné nagyszerű sütő-főző tanfolyamot vezetett, Jakabfy Ferencné a bálokban gondoskodott a jó hangulatról.

Az egyesület nem csupán saját rendezvényeket szervez, hanem részt vesz a nagykanizsai városi rendezvényeken, melyek közül a legjelentősebb a kiskanizsai Búcsú (a kiskanizsai Sarlós Boldogasszony templom búcsúja), és a nagykanizsai Dödölle Fesztivál.

A Kiskanizsai Polgári Olvasókör a legkiválóbb kiskanizsai lakosok tevékenységét minden évben az Olvasókör megalapításának jubileumi rendezvényén ismeri el. Az eszmei értékkel bíró díjakat a kiskanizsai hagyományok ápolásában, a kulturális és közéletben élen járóknak adják át, valamint kitüntetik azokat is, akik az olvasóköri mozgalom életben tartásáért tesznek.

A minden alkalommal nagy érdeklődést kiváltó olvasóköri rendezvények arra sarkalljál a szervezőket, hogy tovább folytassák a mindennapi értékmegőrzést és az ünnepi programok megszervezését is.

Az olvasókör 145. születésnapján, 2015-ben kapta meg tevékenysége elismeréséül a „Nagykanizsa Megyei Jogú Városért” kitüntető címet.

Az 1990-es ujraindulás óta tagok közül többen nem érhették meg egyesületünk 150. születésnapját, köztük a karvezető Hajgató Rita, aki a „Szövetségben az olvasókörök” című kiadványban mutatta be egyesületünket 2010-ben. De ugyancsak fájó szívvel emlékezünk Lukács Ibolyára, aki szintén írt az egyesületről. Mindketten fiatalon hagytak itt bennünket. (Ebben az összeállításban több adatot tőlük idézek.) Donát Attila sincs már köztünk, aki fotósként rendszeresen dokumentálta az olvasóköri rendezvényeket.

Az Olvasókör történek legjobb ismerője ma Horváth Jánosné Plánder Júlia, aki kiskanizsai lokálpatriótaként, közösen a Thúry György Múzeummal, több kiskanizsai témájú kiállítást létrehozott, írt az Olvasókörről és annak könyvtáráról is. Tőle is idézek, elsősorban az 1945 előtti korszakra vonatkozóan.

Az Olvasókörök Szövetsége minden évben nyári találkozót tart, ahol megismerhetjük társaink szokásait, munkáját, életét. Ekkor adjuk át a Szövetség vándorbotját, amelyet mi is megkaptunk 2016. augusztus 11-12-13-án tartott találkozón a Balmazújvárosi Olvasókörtől és amelyet egy évig őrizve, szerepeltetve programjainkon 2017-ben továbbadtunk a Sóshalmi Olvasókörnek. E rendezvény támogatója volt az Önkormányzat, tagtársaink, köztük Kálcsics László, akinek Bagóhegyi birtokán tudott eltölteni a mintegy 150 fős vendégsereg egy felejthetetlen napot és ekkor ott a Bagóhegyi kápolna búcsúi szentmiséje keretében Dr. Páhy János kiskanizsai plébános megáldotta az Olvasókörök Szövetségének vándorbotját.

Kiskanizsai olvasókör

Összegzésként elmondható, hogy az Kiskanizsai Polgári Olvasókör életének 150 éve alatt azokban a történeti időszakokban, amikor működhetek a civil szervezetek (ez majd 100 év!), eredményesen működött. A 19. század végétől a 20. század elejéig a férfiak szerepvállalása volt hangsúlyos, összhangban a kor hangulatával, ma már a hölgyek kezében a kör vezetése, ami megfelel a jelen lehetőségeinek. Az Olvasókörről elmondható: minden korszakban megtalálta helyét, betöltötte szerepeit a kiskanizsai, nagykanizsai társadalomban, a kiskanizsai, elsősorban a szabadidővel, művelődési igénnyel bíró lokálpatrióták pedig megtalálták helyüket az Olvasókörben, mindannyiunk örömére.