+36 30 397 0355, +36 30 939 9261, +36 30 955 7375 olvasokorok@gmail.com

A Kisújszállási 48-as Olvasókör 

2010-ben az országos szövetség már megjelentetett egy összefoglaló könyvet a 10. évfordulóra, Szövetségben az olvasókörök címmel. Akkor teljes részletességgel az alakulástól kezdve rögzítettük olvasókörünk történetét. Erre most nem vállalkoztam újra, inkább az újabb jubileumi év kapcsán gyűjtöttem össze közösségünk tevékenységét.
Nehéz az utóbbi 30 évet kiragadni az előzmények nélkül, amelyek talán csak a helybeli lakosságnak lehet érdekes. Az Olvasókörök Szövetségéhez való tartozás miatt azonban fontos, hogy rögzítsük az alföldi kisváros nagymultú olvasókörének életét, legfontosabb tevékenységét, tagjainak önzetlen munkáját.
A kisújszállási 48-as olvasókör 1869-ben, a kiegyezés után alakult. Ezt megelőzően, 1848-ból is került elő levéltári dokumentum, amely már akkori működésről is tanúskodik.
Sok történelmi vihart, társadalmi-politikai változást megélt, de minden időben volt tagsága, akik továbbvitték az 1848-as „vörössipkás honvédek” alapító eszméit, folyamatosan működött.

Összefoglaló az egyesületről:

A 48-as Olvasókör Kisújszállás város legrégebbi civil szervezete. Alakulása óta folyamatosan működik, változó taglétszámmal, de sohasem szűnt meg, mint 1848-as hagyományokat, népi szokásokat ápoló közösség. Székhelye, alapítástól kezdődően a Kisújszállás, Kígyó u. 35. szám alatti épület, (régi nevén: „kaszinó”), amely a tagság tulajdona.
Kezdetektől fogva pártoktól függetlenül működő szervezet. Tagjai: mezőgazdasági dolgozók, nyugdíjas nők, férfiak, iparosok, szakmunkások, hagyománytisztelő értelmiségiek és családtagjaik.
1992-től, bíróságilag bejegyzett civil szervezet. Tevékenységét önállóan fejti ki, működése kiterjed Kisújszállás város közigazgatási területére, és a szomszédos településekre, a közélet fórumaira. A szervezet fő célja, a XIX. századi olvasóköri hagyományok, az 1848-as emlékek megőrzése, és ápolása. Közösségi együttlét, kulturális tevékenység, ismeretterjesztés, művelődés, nemzeti ünnepeink előtti tisztelgés, találkozók, baráti estek, rendezvények, valamint családi napok megtartása. Nagyon fontos cél a fiatalok bevonása a nagy múltú szervezetbe.
Az egyesület alapszabály szerint működik, legfőbb szerve a taggyűlés. 7 fős elnökség irányítja az átlagosan 80 főt számláló közösséget. Működését, rendszeresen támogatja Kisújszállás Város Önkormányzata, valamint a Nagykun Hagyományőrző Társulás. A tagok tagdíjai, támogatásai, önzetlen, segítő tevékenységei, pályázatokból nyert összegek, hagyománytisztelő cégek, magánszemélyek adományai segítik, és tartják fenn a közösséget.
Jó kapcsolatot ápolnak a város civil szervezeteivel, és az ország olvasóköreivel, népdalköreivel, valamint Kisújszállás város testvértelepüléseinek hasonló érdeklődésű közösségeivel.
1994 óta működik a 48-as Asszonykórus, amely az olvasókör asszonyaiból szerveződött és immár országosan is hírét viszi a szervezetnek. (13 országos arany minősítés és 2 Arany Páva díj birtokosai). A népdalkör a megyében és a megyén kívül is baráti szálakat ápol. Rendszeresen járnak vidéki dalos találkozókra, amelyeket maguk is viszonoznak.
1995 óta az olvasókör, és benne az Asszonykórus évente, rendszeres fellépője, illetve szervezője a Kossuth Szövetség Országos Népdalköri Találkozójának.
2014. szeptember 19-én az egyesület férfi tagjai is alapítottak egy dalárdát, 48-as Dalárda névvel, amelynek célja a kunsági népdalok, nóták, a Kossuth és huszárnóták, katonadalok népszerűsítése, továbbörökítése.
Az Asszonykórus 2013. január 26-án, a Magyar Kultúra Napján, elnyerte Kisújszállás Város Önkormányzatának Kulturális és Művészeti díját, az ARANY JÁNOS DÍJAT.
Az egyesület teljes tagsága tiszteletben tartja a kialakult hagyományokat és segíti annak rendezvényeit, családjaikkal, barátaikkal részesei a rendezvények előkészítésének és azok lebonyolításának.
Az olvasókör teljes tagsága bekapcsolódik a városi hagyományőrző programokba, segíti a rendezvények sikereit. A kisújszállási Városvédő és – Szépítő Egyesület 1999-ben, Gaál Kálmán díjjal jutalmazta a közösség városért végzett tevékenységét. (Gaál Kálmán Kisújszállás egykori polgármestere volt.)
Kisújszállás Város Önkormányzata elismeri és értékeli az egyesület tevékenységét, segíti annak eredményes működését, a két népdalkört, eredményei alapján a város kiemelt művészeti csoportjaiként tartja számon.

Visszatekintés, kiemelt események, fejlődés, változások

 

2009-ben, az olvasókör 140. évfordulóján megjelent Kisújszállás 23. Helytörténeti füzete, amely összefoglaló dokumentumként tanúskodik a kör életéről.
Ha fellapozzuk, e könyvet sok régi esemény elevenedik fel. Az elnökök nevei, a vezetőségek személyi változásai, a tagság létszáma, az épület fenntartása, velejáró gondok, de a szép emlékek sora is.
1902-től rendszeresen vezettek jegyzőkönyvet, később bekötötték és megmaradt az utókornak, mint fontos dokumentum. Ebben a kis könyvben találjuk meg azt is, hogy a különböző szervezetek hogyan használták a székházat, a kaszinót, ahogy a régiek mondták.
Kisújszálláson több egylet, kaszinó is működött a két világháború között, sőt később is.
Népkör, Nemzeti kör, Polgári kör, Iparosok köre, Böndő kaszinó, Tigris kaszinó és a 48-as Olvasókör.
Ez utóbbi, a mi olvasókörünk túlélte a válságokat, mindig talpra tudott állni, folyamatosan újjá szerveződött. 1913-ban vezették be a villanyt. A korábbi petróleumlámpákat még most is őrízzük.
Táncmulatságok, soros bálok, felolvasások voltak. Tilalom alá nem eső kártyajátékokkal múlatták az időt, működött fiókkönyvtár, napilapot is járattak és olvasták együtt, volt borkimérés is, kuglipályát építettek az udvarra. Ekkor még csak férfiak voltak a tagok. Az 1952-től a Hazafias Népfronttal egy épületben működő a kör székháza a Városi Tanács tulajdonában volt. Csak télen voltak összejövetelek, nyáron gabonaraktárnak használták.
Ha az utóbbi 30 évet tekintjük át, akkor az elnökségben és az elnök személyében is történtek változások, de a kör tagsága változó létszámmal ugyan, de megmaradt.
1980-tól 2002-ig Máté Endre volt az elnök. Sokat köszönhet neki az olvasókör tagsága. Határozott, becsületes, önzetlen munkájával tulajdonképpen szinte fénykorát élte az egyesület. Takarékos gazdálkodással, következetes szervezéssel látta el tisztségét, jó vezető társakkal dolgozott együtt. Mindenre kiterjedő figyelemmel dolgoztak. Karbantartották az épületet, sikeres rendezvényeket szerveztek, amelyek fontosak voltak az akkori tagság igényeinek.
Az 1992-es év kiemelkedő volt az olvasókör tagsága életében.
Máté Endre bácsi és vezető társai visszaigényelték az épületet saját tulajdonba. Dr. Ducza Lajos a rendszerváltás első polgármestere hűséges tagja lett az olvasókörnek. A képviselőtestület határozata alapján visszakerült az épület a tagság tulajdonába. A földhivatal bejegyezte, s azóta saját székházat működtetünk, annak minden gondjával és bajával, de otthonunknak is tekintjük.

1992-ben lett bíróságilag bejegyzett szervezet a közösség, amely ekkor már 70–80 tagot számlál, a felelős vezetőség alapszabály szerint működtette. A hagyományok tovább éltek, változtak a beiratkozó tagok. Ekkor már a korábban önállóan működő „Martos Flóra Nőklub” is betagozódott az olvasókörbe. Emléktábla került a székház falára 1998-ban, amely hirdeti az alakulás évét és őrzi az alapítók emlékét. Ez a tábla mai napig emlékhellyé tette az olvasókör „otthonát”. Ott van minden rendezvény meghívóján, megemlékezések helyszínét jelöli meg.
Az idő közben úgy szaladt, hogy nem is figyeltünk oda kellőképpen, hogy Endre bácsi fáradt, csendesebb, betegeskedik. 2002 decemberében kérte felmentését és kijelölte utódját. Sajnos a betegség elvitte tőlünk és 2003. március 24-én elhunyt. Nagy űrt jelentett a mozgalmas 20 év után az Ő hiánya, de mindent előkészített, rendben megtörtént az iratok, egyéb eszközök leltári átadása, csak a tagságon múlott, hogy folytassuk, ne adjuk fel.
Ács Jánost választottuk elnökünknek, Endre bácsi őt jelölte utódjának. 2002 és 2006 között bevezetésre került a gázfűtés. A szép fehér vegyes tüzelésű kályha mementóként áll a kis teremben, mint értékes emlék, amelyet anno a református egyháztól vásárolt meg a kör.

Az idő múlásával a tagság igényei is változtak, de az 1848–49-es események, és a Kossuth hagyományok ápolása mindig alapját képezte az éves programoknak.

1994-ben 48-as Asszonykórus névvel népdalkör alakult, amely új színt hozott, pezsdítette a közösség életét. Fontosak voltak továbbra is a hagyományos birka vacsorák, nemzeti ünnepeinken való megemlékezések, a jó hangulatú társas, baráti rendezvények összekovácsolták a meg-megújuló tagságot.
A kétezres évektől már figyelemmel kellett kísérnünk a működési pályázati lehetőségeket, mert sikeresség esetén jelentős anyagi segítséget jelentett és jelent napjainkig is.
2006-tól e sorok írója, Monoki Kálmánné lettem az olvasókör elnöke. Igyekeztem a jól működő szervezeti életet fenntartani, sőt erősíteni, számítottam a régi, tapasztalt tagság jelenlétére. Arra törekedtem, hogy a ránk bízott örökség ne vesszen kárba, folytassuk elődeink önzetlen munkáját, összetartását. A székház fenntartása, az épület állagának megőrzése minden évben adott és ad fontos tennivalókat. A sikeres működési pályázatok mellett állandó támogatónk Kisújszállás Város Önkormányzata, (a polgármester is tagunk), a Nagykun Hagyományőrző Társulás, valamint cégek, vállalkozók, hagyománytisztelő helyi közösségek, személyek. Az összefoglalóban már említettem a helyi civilszervezetekkel való jó kapcsolatokat.
Első teendőim közé tartozott, hogy visszalépjünk az Olvasókörök Szövetségébe. Az évenkénti országos találkozók, tapasztalatcserék sokat jelentenek saját közösségünk továbbélésében.
Nagy esemény volt olvasókörünk életében, amikor 1995. után 2014-ben, másodszor az önkormányzattal közösen mi rendeztük meg az olvasókörök országos találkozóját.
2010-ben a székház korszerűsítésében is sikerült nagyot lépnünk. Pályázati összegekből önkéntes felajánlásokból, helyi vállalkozók támogatásával, a tagok önzetlen segítségével korszerű vizesblokkot alakítottunk ki.

Évente a taggyűlésen, beszámolót tartunk, számot adunk a pénzügyekről, pályázati eredményeinkről. Munkatervet, programot tervezünk a tagság kérései, igényei és természetesen anyagi lehetőségeink szerint. Vannak már állandó, jól bejáratott rendezvények: pünkösdi és adventi családi napok, sport-nap, névnapi összejövetelek. Megemlékezünk nemzeti ünnepeinkről. Rendszeres résztvevői vagyunk városunk hagyományőrző rendezvényeinek, nemzeti ünnepeinek. Időközben a férfitagokból Dalárda is alakult, amelyről szintén az összefoglalóban tettem említést.

Az önként vállalt tevékenységek során, sok esetben fizikai munka közben jövünk rá, hogy nem tudjuk fiatalítani szervezetünket, és mi egyre kevesebbet tudunk vállalni (takarítás, kert-udvar rendezés, festés-mázolás, birka vágás, vacsora főzés stb.) Vannak családi, egészségügyi gondjaink, de a lelkesedésünk megvan, szeretnénk még sokáig tenni, ezért a nagymúltú szervezetért és persze saját örömünkre is.
A sikeres működéshez nyomon kell követni a pályázati lehetőségeket, annak minden szabályát. Csak így tudunk lépést tartani, és ha kell, segítséget is kérni. A tagok közül csak néhányan vagyunk, akik ezeket nem kis erőfeszítéssel, szabadidőnk, családunk „terhére” oldjuk meg. Az anyagi források előteremtése alapvető feladat, hiszen a működés, a székház fenntartása, állagának megóvása, csak így lehetséges. 2007 óta sikeres működési és szakmai pályázatokkal, támogatókkal tudjuk fenntartani egyesületünket, betartva a civil szervezetek számára kijelölt, törvényes utat.
Közben próbáljuk bevonni a fiatalabbakat, hogy továbbvigyék az eddigi hagyományokat. Ez bizony nehezen megy, dolgoznak, elfoglaltak, más az érdeklődésük. Néhány családi rendezvényre tudjuk bevonni a fiatalabb korosztályt.
Mindenkinek sokat jelent a közösséghez való tartozás, amelyet magunk szervezünk meg és igyekszünk ott lenni a város életében. Kiterjesztjük programjainkat a városon kívülre is. Népdalköreink jó és széleskörű kapcsolatokat tartanak fenn a vidéki népdalkörökkel, eljutottak már városunk határon túli testvértelepüléseikre is. Számtalan szép dalos találkozó jelzi a népzene iránti szeretetünket és igényünket, a hasznos, kulturált rendezvények szervezésére.
Lehet, hogy kissé rapszodikusra sikerült az ismertető, de szerettem volna a legfontosabb dolgokat újra leírni, hogy megismerjék az olvasók hogyan változik sok 10 év alatt egy közösség élete, hogyan változnak igényei, milyen elvárásoknak kell megfelelni egy civil szervezet működéséhez.